2019-04-26    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1995-01-01 • Nemes Nagy Péter
A BLUES MAGYARORSZÁGON

A blues hazai elõtörténetével eddig senki sem foglalkozott. Ez a témakör még feldolgozásra vár. A teljeskörû feltárásra ez az írás nem vállalkozik, csupán az elsõ bátortalan lépést teszi meg a kutatás irányába.
A következõkben a blues azon magyarországi megjelenési formáit kisérlem meg ismertetni, amelyek az elsõdlegesség nem ritkán kétes dicsõségével bírnak.
Kiegészítéseket, helyreigazításokat szívesen fogadok.

Irodalom:

A blues szó (szak)irodalmi megjelenése 1928-ra datálódik, amikor a Dante könyvkiadónál megjelent Molnár Antal Jazzband címû könyve. Ugy vélem megtehetõ, hogy valamennyi vonatkozó részt szó szerint és betûhíven idézzem.

A 29. oldalról: "A foxtrott alfajai: shimmy, chicago és camel-walk, hasonló származású a blues is, de ringóbb, szentimentálisabb és zenéjében nagyobb szerepe van a dallamnak (ezért többnyire hozzá is éneklik)+... Az idevágó jegyzetben: +Blues a.m. "kékek", vagyis kék hangulatú, szentimentális táncénekek.

(Hát valahogy így lett Gershwin Rhapsody in Blue-jából hazánkban Kék rapszódia! - A szerzõ megjegyzése)

Ugyancsak a 29. oldalról: "A bluesnál is érzelgõsebb a még háború elõtti tangó, e változatos koreográfiájú mexikói tánc..."

A 112. oldalról, a Jegyzetekbõl: "Kitûnõ tánczeneszerzõk, mint Billy Arnold, Zez Confrey vagy Handy, a blues megteremtõje, nem tudnak hangszerelni."

1970-ben, az Európa Könyvkiadó sorozatában (Modern Könyvtár) jelent meg LeRoi Jones A blues népe (Néger zene a fehér Amerikában) címû könyve. A mûvet László Balázs, a versidézeteket Dávidházi Péter fordította. A kolofon szerint 15900 példányban jelent meg a könyv.

Az elsõ, magyar szerzõ által írt bluestanulmány, Az ördög zenéje (A blues nyomában) kézirat formájában vár a kiadáshoz szükséges anyagi támogatásra. (A mû szerzõje e sorok írója.)

Hanglemez:

Magyar hanglemezen 1942-ben bukkant fel blues. Radics Gábor Jazz-együttese játszotta a Limehouse Bluest, az angol Philip Braham szerzeményét. Ez a 32 ütemes, 2/4-es kompozíció nem igazi blues. A Magyar Rádióban készített felvételen közremûködtek: Radics Gábor (hegedû, zenekarvezetõ), Herrer Pál (klarinét, tangóharmonika), Radics Gábor (cseleszta), Horváth Sándor (gitár), id. Pege Aladár (bõgõ), Weisz "Api" Árpád (dob). A lemez kiadója és rendelési száma: Durium/Patria D 10.029. A zenekarvezetõ Radics Gábor 1906-ban született Budapesten és 1968-ban hunyt el Brazíliában. A másik Radics Gábor, aki az 50-es évek legjobb vibrafon játékosa volt, 1924-ben Pécsett született.

Ugyancsak 1942-ben készítettek egy magánfelvételt üveglapra öntött mûanyagba vágva. Az egyetlen példányban készült felvételen W.C. Handy szerzeménye, a St. Louis Blues hallható. Az elõadók: Víg György (klarinét), Zágon Iván (zongora) és Zágon György (dob).

Fekete bluesmuzsikussal eddig egyetlen nagylemezt készítettek hazánkban. Philadelphia Jerry Ricks "Empty Bottle Blues" (Radiola SLPM 37062) címû lemezének felvételei 1986. áprilisában, a Magyar Rádió stúdiójában készültek. A nagylemezen 10 felvétel hallható.

Rádió:

1984. októberében állandó bluesmûsor indult a Magyar Rádió Petõfi-adóján. Nemes Nagy Péter blues-sorozata kéthetente jelentkezett elõbb negyedórás, késõbb félórás mûsoridõvel. A mûsor szerkesztõje Göczey Zsuzsa volt. 1992. januárjától a mûsor ugyanezen az adón kerül adásba minden kedden 21,05-21.35 óráig. A mûsor új szerkesztõje Buza Sándor.

Hangverseny:

Fekete bluesmuzsikus elsõ alkalommal 1971. május 15-én, a székesfehérvári Vörösmarty Színházban lépett fel, a Videoton Interjazz Fesztivál keretében. Champion Jack Dupree fellépésérõl így írt Lovas Gyula a Magyar Nemzet hasábjain (ismét betûhív közlés!): "Sajnálatos, hogy a rithm and blues egyik Európában élõ képviselõjének, a New Orleans-ban született Champion Jack Dupree-nak mûsora, hatalmas közönségsikere ellenére - feltételezhetõen a korlátozott idõ miatt - nagyon rövid volt, s így játékának tényleges értékeirõl nem kaphattunk teljes képet."

Champion Jack Dupree a hivatalos fellépését megelõzõ éjszakán a székesfehérvári Építõk Klubjának vendégeit szórakoztatta több mint egy órán át, természetesen némi ital ellenében. A honi bluesrajongók ekkor ismerkedtek meg Dupree mester egyik "aranyköpésével": "No beer, no music", vagyis nincs sör, nincs zene.

Fesztivál:

Az elsõ hazai bluesfesztivált 1989. augusztus 11-én rendezték

Esztergomban. Egy country- és egy jazzegyüttes mellett a következõ zenekarok léptek fel: No Bizniss (Vác), S-Modell (Bp.), Dobókocka (Békéscsaba), Udvari Bolondok (Bp.), Tengs Lengs (Bp.), Stáció (Esztergom), Deák Bill Blues Band (Bp.).

Klubélet:

A Hobo Blues Band, az elsõ magyar elektromos bluesegyüttes, a 70-es évek végén rendszeresen kisebb klubokban lépett fel. a 80-as évek elején önálló klubot is szerveztek, de ennek a történetnek megírására az együttes szellemi atyja hivatott.

Blues-kocsma indult 1983. szeptember 17-én a zuglói Kassák Klubban. Az idõközben megszünt ifjúsági hetilap, a Magyar Ifjúság így írt az elsõ estérõl: "... a Blues-kocsma hat óra alatt Eseménnyé nõtte ki magát. Eseménnyé tette Bodonyi Attila (zenész) örökös házigazda és barátainak remek, örömteli zenélése, valamint Rózsa Péter (riporter) szenvedélyes vitája Csörsz István íróval a mai magyar fiatalságról."

A Blues-kocsma egykori házigazdája ma Ausztráliában él és a hírek szerint matematikusként dolgozik. A rendezvény utódaként a Fõvárosi Mûvelõdési Házban mûködött a Komplex Blues Kantin, melynek házigazdája Vas Zoltán volt.

A fõváros mellett bluesklub vagy blues-kocsma mûködött, ill, mûködik Békéscsabán, Kiskunfélegyházán, Miskolcon, Pécsett és Tatabányán.

Jazzkutatás, 1995. január