2019-08-20    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2000-09-01 • Retkes Attila
TEA A HARMONIKAKIRÁLLYAL

A nyolcvanadik életévében járó Tabányi Mihály harmonikamûvész kétségkívül a XX. századi magyar dzsessz és szórakoztatózene egyik legszínesebb s egyben legfontosabb személyisége. Már a világháború éveiben jelentõs elismerést szerzett, és sikerszériája egészen a hetvenes évekig töretlenül folytatódott. Jelzés értékû, hogy Kodály Zoltán - aki az ötvenes évek elején még azt nyilatkozta, hogy a pásztorfurulyát, az egyszerû tilinkót százszor többre becsüli, mint a tangóharmonikát - a Muzsika címû folyóiratban késõbb azt mondta: "ha Tabányi játszik rajta, akkor elismerem a harmonikát teljes értékû koncerthangszernek." A mûvész 1958 és 1962 között - a Tabányi Mihály és szólistái elnevezésû formációval - készült, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat számára rögzített felvételeibõl válogat a Hungaroton új albuma, amelynek címadó dala Vincent Youmand klasszikus örökzöldje, a Tea kettesben (Tea For Two). A Hungaroton ezzel a lemezzel indítja útjára a Magyar dzsessztörténet (Hungarian Jazz History) címû sorozatot, amely az archívum kincseinek digitalizált felújításával igyekszik minél teljesebb képet adni a mûfaj hazai fejlõdésérõl, a legfontosabb stílusokról, iskolákról. A ciklus következõ darabja egyébként a felejthetetlen ütõs, Beamter Jenõ (Bubi) életmûvét tekinti át.

A sorozatot Simon Géza Gábor szerkeszti, akinek neve garancia lehet a páratlan értékû dokumentáción alapuló koncepciózus munkára. Simon ugyan nem tartozik a magyar dzsessztársadalom "elitjéhez", a dzsessz tanszak alapító atyái sokszor megkérdõjelezték szakmai hozzáértését, de három és fél évtizedes tevékenysége mégis minden elismerést megérdemel. A hatvanas évek közepén kezdte gyûjteni a magyar dzsessztörténetre vonatkozó dokumentumokat - korabeli cikkeket, fotókat, külföldi recenziókat, személyes tárgyakat -, amelyekbõl létrehozta a legnagyobb hazai dzsesszgyûjteményt, a Simon Archívumot. Fáradhatatlan munkával kutatta fel a mûfaj legkorábbi hozzáférhetõ felvételeit - az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveinek ragtime-produkcióit -, és esetleges hiányosságai ellenére is hézagpótló angol és magyar nyelvû köteteket publikált a magyar dzsessz történetérõl. Az általa létrehozott oktatási és kutatási alapítvány keretei között rendszeres idõközönként CD-ROM-okat ad ki, megrendelõje és szerkesztõje a vidéki városaink dzsesszéletét bemutató tanulmányoknak, mûvészportréknak. Pannon Jazz és Pannon Classic néven saját lemezkiadót is létrehozott, amely szintén figyelemre méltó színfoltja volt a kilencvenes évek hazai zeneéletének. Simon személyében tehát a Hungaroton a magyar dzsessz megszállott "napszámosát" találta meg, s csak remélhetjük, hogy irányításával a következõ években minél több méltatlanul elfeledett, hanglemezboltban évtizedek óta nem kapható felvétel juthat el a mûfaj kedvelõihez.

Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején - amikor Tabányi Mihály most újra hallható felvételei készültek - a harmonikakirály vitathatatlanul fénykorát élte. Régen befejezte már zeneakadémiai tanulmányait - orgona és nagybõgõ szakra járt, s itt szerezte meg azt az elméleti tudást, ami játékát oly tévedhetetlenül magabiztossá, stílusossá tette -, s túl volt a nagy nemzetközi sikereken is. Ezek közé tartozott a Marnitz hangszergyártó cég által meghirdetett Tangóharmonika-olimpiász és több nagy külföldi fesztivál is, amelyeken lelkesen ünnepelték. Fellépéseirõl rendszeresen beszámolt a budapesti Filmhíradó, felvételeiért versengtek a hanglemezcégek. Dolgozott az Imperial, a Radiola, a Siemens/Polydor, a Mesterhang, a Durium/Patria, az Odeon, a Superphon és a Tonalit számára, majd az ötvenes évek elejétõl a monopolhelyzetben lévõ Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ünnepelt mûvésze lett. Hihetetlen eladott példányszámokat ért el, s ezért még azt is elnézték neki, hogy alapvetõen "imperialista" muzsikát játszott, és életstílusa sem felelt meg a szocializmus társadalmi szabályainak. Már akkor Mercedesszel járt, amikor ezt még csak néhány nagyon fontos elvtárs engedhette meg magának, s már akkor szabadon utazhatott Nyugatra, amikor ez még a diplomaták, külkereskedõk kiváltsága volt.

A Tea for Two CD huszonhárom felvételén Tabányi mellett olyan kiváló muzsikusok játéka hallható, mint két, akkor még igencsak ifjú bõgõs, Berkes Balázs és Pege Aladár; a legendás gitáros Kovács Andor és Szabó "Sülthal" Sándor, a doboknál az õrült fenomén Kovács Gyula vagy a szaxofonosok és klarinétosok között Bergendy István, Bergendy Péter, Dudás Lajos és Lakatos "Ablakos" Dezsõ. A dalok többsége amerikai klasszikus (köztük George Gershwin, Sam Lewis, Lester Young és Herbie Hancock kompozíciói), de élvezet hallgatni Tabányi saját számait, illetve Domonkos Zsuzsa, Tihanyi Péter, Pitó Tibor és mások - a maguk korában ugyancsak kitûnõ - szerzeményeit is.

Magyar Hírlap, 2000. 09. 01.